Kambodzsa, a meglepetés országa

Olasz pizza, hamburger, „fish and chips”. Annyi rosszat olvastunk Kambodzsáról, hogy nyomorra, szegénységre, rossz higiéniára felkészülve érkeztünk meg Siem Reap-be. Pedig Siófokon nincs olyan pezsgés, ami itt várt ránk. Fények, bárok, szórakozóhelyek, fúziós éttermek, minden, amit egy külföldi szerethet megtalálható itt. A mese a poros kis városról már a múlté.
A helyiek tökéletesen kiaknázták a látogatókban lévő lehetőségeket, és meglehetősen ügyesen kopasztják meg őket. Egyetlen utcán nem lehet végigsétálni anélkül, hogy valamit ne próbáljanak meg ránk sózni, ráadásul irreálisan drágán. Alkudozó képességemet tökéletesre csiszolom itt, bár még mindig az az érzésem, hogy hülyére vesznek a csiszolt helyiek. Jókat szórakozunk az ajánlatokon, és boldog vagyok, ha sikerül leleplezni, és megnevettetni az árusokat.
Esténként kiülünk a „pub street”-re és a fél dolláros sör mellett elnézzük az utcán hömpölygő turistaáradatot, a rájuk tapadó prostituáltakat, koldusokat és tuk tuk-os fickókat. A szegény kis város hogyan szépen kinőtte magát, a helyiek megfogták az eléjük táruló lehetőséget, és a maximumot hozzák ki az elérhető utazás adta turistaáradatból. Jól csinálják. Nem hinném, hogy üzleti tervvel, vagy tuti marketinggel álltak volna a feladathoz, hanem talpraesettek, rámenősek, és nem félnek lépni, ha lehetőségük adódik egy kis pénzszerzésre. Itt egy ember több funkciós, aki reggel körbevisz minket Angkorban, az délután motort újít fel, este pedig recepciós. A következő nap kitudja, mi egyebet csinál. Változatos. A szabályoknak nyomát sem látni. A szegénység ellenére irigyeljük őket. Boldogok, humorosak, és élvezik az életet. Pláne így Újév táján.
Nem terveztünk mi bulizni, de nem lehetett ellenállni. A helyiek felszabadultsága ragadós. A buli kezdete után fél órával már mi is együtt ugráltunk a tömeggel. Életemben nem hallottam még ennyire rossz zenét, de alkalmi ízlésficamot kaptunk pár sör után. A fülledt melegben senkit nem zavart, hogy közben vízipuskákkal lőnek minket, olykor hintőport kapunk a fejünkre, vagy akár egy teljes vödör vizet öntenek az arcomba. Felszabadultan táncolt mindenki csurom vizesen, a khmerek európaiakkal, ausztrálokkal és arabokkal tomboltak együtt, nincs különbség, csak a jókedv számít.  Egy pár órára mi is elengedtük a gátlásainkat, engedtünk a sodrásnak, elveszett az idő, csak tomboltunk, és jobban élveztük az „Szilvesztert”, mint otthon bármikor.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *