Laosz

Laosz bájos. Ennyit hallottam korábban Laoszról, és alig vártam, hogy lássam, miért ezt a jelzőt használta az illető. Amikor első napunkon, a Mekongon hajózva erős kanyart vettünk, hogy kikerüljünk egy hullát a vízben, nem éppen a bájos szó jutott eszembe. Persze nem tudhatjuk, hogy melyik országban került a vízbe, de nem kelt jó benyomást egy ilyen látvány. Az utasok extázisba kerültek, a kapitány azt mondta nem látta.
– Ópiumot, és füvet inkább ne itt vegyenek – mondta az idegenvezető, amikor este kikötöttünk egy faluban. A díler kihívja a rendőrt, hogy osztozzanak a turistára kiszabott bírságon. A szomorú turista nem jó Laosznak. Mindennek megvan a helye, ennek Vang Vieng.
Ilyet sem hallok mindennap, pláne nem egy menetrend szerinti hajón. Ezek után, már bármi jöhetett volna, de Laosz kellemes csalódást okozott. Luang Prabang valóban bűbájos. Kicsi francia stílusú házikók, tiszta, rendezett utcák, friss bagett, francia borok, kellemes bárok. Az esti piacon a teljes vagyonomat ott tudnám hagyni, de visszafogom magam. A Mekong partján ülve, iszogatva nézik a naplementét az emberek.  Nem erre számítottam, amikor vízibivalyok, szegény és elszigetelt folyóparti falvak, aranymosó asszonyok mellett hajóztunk. Itt néha azt is elfelejtem, hogy Ázsiában vagyok.
Aztán emlékeztet rá, a skorpióval erősített whiskey, a 3 napos gyomorforgató főtt belsőség a piacon. Eszembe juttatják a szegénységet és a sírás fojtogat, ha látom a turisták kedvéért parányi kalitkába zárt kismadarakat, akiket pénzért kiválthatunk fogságukból a jó szerencsénkért. Mindent a pénzért. Tudom, hogy mégiscsak Laoszban vagyunk, amikor a tuk tuk helyett drogot ajánl a taxis, ha nem kell a fuvar. Emlékeztet a fél kézzel csecsemőt szoptató nő a robogón, a szunyókáló eladók a boltokban, akiket álmukból kell felrázni, ha fizetni szeretnénk, és ha mégis elfelejteném, hogy hol járok, akkor érkezik a gyomorrontás.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *