Tranizitban – Madridban

Megérkezni Madridba olyan volt, mintha már hazaértünk volna. Ismerős márkák, ismerős emberek, egy-egy elcsípett magyar szó. Már nem éreztük magunkat a világban sodródó kalandornak, nem vágott minket pofán semmi meghökkentő, és megérkezett a tökéletes biztonságérzet. Hazai pályán hatalmába kerítettek miket régi megszokott érzések, gondolatok. Türelmetlenség, feszültség, amit a nagyváros hömpölygő, lökdösődő tömege csak fokozott.
Madridban viszont nem tudunk kiborulni, mert egyszerűen imádjuk a spanyol kultúrát. Egy pohár vörösbor, egy tál tapas, illatozó ibériai sonkák, sajtok, szalámik, és a gyönyörű város kárpótolta az idegeinket. De amire nem volt mentség: a hideg. Több mint 9 hónapnyi nyaralás után kiütéssel küldött minket padlóra a hideg, amit még mindig pluszban mértünk. Hiába, a karibi térség után nekünk a tíz fok mintha Szibéria lett volna, és nem Ibéria. Minden létező holmit felvettünk, és első nap beruháztunk kesztyűre, sapkára. Nem segített. Megjelent az a bizonyos csepp az orrunk hegyén, kiszáradt a bőrünk, nem győztük kenegetni a cserepes szánkat. Milyen lesz majd otthon a tél? – tettük fel kétségbeesetten magunknak a kérdést, mert erős gyanúnk volt, hogy a napsütéses, csörgő avaros, sortban futkosó emberes városban inkább ősz van még.
Akartunk-e hazamenni a télben? Nem igazán. Nehezen tudom elképzelni a Karácsonyt a családom nélkül, de kacérkodtunk a trópusi ünnep gondolatával is, ezt nem tagadom. Így alakult. Az egész utunkat a körülmények alakították, a végét is az szabja most meg. Elfogyott a muníció.
Két hónapja tudjuk már, hogy hol a vége. Először nem akartunk még gondolni se rá, majd jött a szomorúság, szinte el se hittük, hogy már vége. Aztán pár hete szóba került, hogy miket és hogyan kellene alakítani a házon, hogy milyen új szokásokat vezetnénk be a hétköznapi életünkbe, és hogy milyen jó lesz újra összeülni a barátokkal, családdal. Az utolsó napokban számtalan emlék tört elő belőlünk, és úgy nosztalgiáztunk, mintha régmúlt eseményeit elevenítenénk fel. Végül is…nem most volt már. Ülünk a madridi reptéren, várjuk a gépünket. Éjjel hazaérünk. Hivatalosan is körberepüljük a Földet. Sikerült.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *