Megérkezni Madridba olyan volt, mintha már hazaértünk volna.
Ismerős márkák, ismerős emberek, egy-egy elcsípett magyar szó. Már nem éreztük
magunkat a világban sodródó kalandornak, nem vágott minket pofán semmi
meghökkentő, és megérkezett a tökéletes biztonságérzet. Hazai pályán hatalmába
kerítettek miket régi megszokott érzések, gondolatok. Türelmetlenség, feszültség,
amit a nagyváros hömpölygő, lökdösődő tömege csak fokozott.
Madridban viszont nem tudunk kiborulni, mert egyszerűen imádjuk a spanyol
kultúrát. Egy pohár vörösbor, egy tál tapas, illatozó ibériai sonkák, sajtok,
szalámik, és a gyönyörű város kárpótolta az idegeinket. De amire nem volt
mentség: a hideg. Több mint 9 hónapnyi nyaralás után kiütéssel küldött minket
padlóra a hideg, amit még mindig pluszban mértünk. Hiába, a karibi térség után
nekünk a tíz fok mintha Szibéria lett volna, és nem Ibéria. Minden létező
holmit felvettünk, és első nap beruháztunk kesztyűre, sapkára. Nem segített.
Megjelent az a bizonyos csepp az orrunk hegyén, kiszáradt a bőrünk, nem győztük
kenegetni a cserepes szánkat. Milyen lesz majd otthon a tél? – tettük fel
kétségbeesetten magunknak a kérdést, mert erős gyanúnk volt, hogy a napsütéses,
csörgő avaros, sortban futkosó emberes városban inkább ősz van még.
Akartunk-e hazamenni a télben? Nem igazán. Nehezen tudom elképzelni a
Karácsonyt a családom nélkül, de kacérkodtunk a trópusi ünnep gondolatával is,
ezt nem tagadom. Így alakult. Az egész utunkat a körülmények alakították, a
végét is az szabja most meg. Elfogyott a muníció.
Két hónapja tudjuk már, hogy hol a vége. Először nem akartunk még gondolni se
rá, majd jött a szomorúság, szinte el se hittük, hogy már vége. Aztán pár hete
szóba került, hogy miket és hogyan kellene alakítani a házon, hogy milyen új
szokásokat vezetnénk be a hétköznapi életünkbe, és hogy milyen jó lesz újra
összeülni a barátokkal, családdal. Az utolsó napokban számtalan emlék tört elő
belőlünk, és úgy nosztalgiáztunk, mintha régmúlt eseményeit elevenítenénk fel.
Végül is…nem most volt már. Ülünk a madridi reptéren, várjuk a gépünket. Éjjel
hazaérünk. Hivatalosan is körberepüljük a Földet. Sikerült.
