Vigyázz, kész, indulás

Megyünk

Hülyék vagytok. Ennyit mondott apukám, amikor elmeséltük neki a nagy hírt, hogy egyirányú repjegyet vettünk Thaiföldre. Lehet, hogy a “nagy hír” hallatán inkább ultrahang képet, vagy egy pozitív terhességi tesztet várt volna. 
      Viszont tény, hogy március harmadikán repülőre ülünk és elutazunk. Tény, hogy haza nem tudjuk, hogy mikor jövünk, és azt sem tudjuk pontosan, hogy merre vezet az utunk. Tény, hogy terveink szerint a következő évben felruházzuk magunkat a Rákoscsabán össze nem gyűjthető képességekkel, és megelőlegezzük, hogy képesek leszünk körbe utazni a földet kicsi tőkéből. Olykor én is elgondolkodom, hogy mekkora hülyeség ez, de arra szoktam jutni, hogy talán nem olyan nagy. Ijesztő? Persze. De nézzük, mi vezetett ide.
      Kedvenc elfoglaltságommá vált éjszaka fogcsikorgatni. Az okát nem lehet megmondani. Az is lehet, hogy szeretek szorongani, és ezért rágódom éjjel is, de ha valami utazás van kialakulóban, szívesen félreteszem. Ha a stressz verseny lenne, Gábor még mindig lekörözne engem, csak ő nem rágja, hanem nyeli. Ettől rossz a gyomra. Ha nyugalmasabb időszakot élünk, hamar kitalálunk valamit, ami jobb esetben külföldi kiruccanás, házfelújítás, vagy esküvő, rosszabb esetben elővesszük az élet nagy témáját, azon rágódunk. Ezt számba véve még mindig jobban fest egy világ körüli úton stresszelni, mind a munkahelyen, váratlan kiadásokon, vagy a magánéleti illetve családi mizériákon. Már a tervezés öröme is megéri, hogy olykor lever éjszaka a víz, és ez a stressz jól kezelhető beszámolók olvasásával, képekkel és alkoholos italokkal. A kihívásokat meg szeretjük. Szóval megyünk. És ez már tény.

Felkészülünk

Ezt a kérdést teszik fel nekünk mostanában a legtöbbször. Ami azért vicces, mert ugyan nem sokat láttunk még Ázsiából, de boltok csak vannak, ahol annyi minden van, hogy el is adnak belőle. Ráadásul könnyebb kiválogatni az indokolatlan mennyiségű lomból azt a pár holmit, amit magunkkal akarunk vinni, mint gondoskodni a maradékról. Szó szerint hetek óta pakolunk, és nem is azt, amit viszünk. Miért csináljuk ezt? Mert másra bízzuk a házat.
Szeretjük, gondozzuk, de meghoztunk a döntést, készült pár előnyös kép és ment fel a netre. Furcsa érzés körbemutogatni az életed színterét azzal  a kezdeti bizalmatlan mosollyal, amikor azt sem tudod ki van nyeregben, amikor rábízod valakire az otthonod. Így mielőtt az útra csomagolnánk, össze kell pakolni az eddigi életünket. Selejtezni, pénzzé tenni, letisztázni. A házat is, és közben magunkat is.

Spórolás

Miért van az, hogy ha az ember nagyon spórolni akar, minden báját bevetve sem tudja meggyőzni az autószerelőt, hogy az a fék nem annyira fontos, mint egy repülőjegy? Miért ilyenkor kell annyiszor a fogászatra menni, hogy jobban járnék, ha bérletet válthatnék a rendelőbe? És miért van az, hogy akkor jövünk ki a hétvégi bevásárlásról a leghosszabb blokkal, amikor pedig megbeszéltük, hogy meghúzzuk azt a szíjat a nadrágon. A Gáborban felmerülő, mi lesz, ha nem lesz elég pénzünk témát sikerült lenyomni a torkán a – Hazajövünk! – válasszal. De láss csodát, szembe jött, egy olcsó repülőjegy, és valahogy mégis úgy alakult, hogy talán éhen halni mégsem fogunk, a visszaútra megvan a vésztartalékunk, aztán majd úgy csinálunk, mint a nagyok: feltaláljuk magunkat. Talán jobb nem görcsölni ezen.

Az a bizonyos teendők listája

Én ilyen listás vagyok. Mindenféléről szeretek listát írni, és aztán pipálgatni. Ez valami mánia. Írtam egy listát az utazással kapcsolatos teendőkről is. És szépen, jól látható helyre, kitettem a hűtőre. Majd eltelt másfél hét, és csak én foglalkoztam a listával. Végül pattant a szikra, kiszakadt a zsák, és egy hosszú monológ végére, odatűztem a mondatot, hogy mert mindent nekem kell intéznem. Én ilyenkor sírok, Gábor ideges, és bemondja az éterbe, hogy ha ez ekkora nyomást jelent már most, akkor jobb, ha el se indulunk. Ilyenkor még jobban sírok, majd megnyugszom, és leülünk megbeszélni. Akkor megtudom, hogy nem osztok lapot, csak az jó, amit én csinálok, és ha már ez közös projekt, akkor jobb lenne, ha már az ilyen listákat is együtt írnánk, és szétosztanánk a feladatokat. Megtörtént. Szinte pár hét leforgása alatt, mindenféle kapkodás és teher nélkül kipipáltuk a lista közel minden pontját. Azt hiszem így kellett volna egyből. Útra készen állunk.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *